Nem tudom, hogy fogja-e bárki olvasni a blogomat, de mivel az első bejegyzést írom, illik köszönni és hogy ‘hű’ legyek a cafeBloghoz, hát Hello Világ! 🙂
Bakancslista lett a címe. Igen,mert hát halálunkig szeretnénk mindig valamit elérni.Valamit, amire eddig nem volt időnk, vagy nem volt pénzünk, vagy nem volt bátorságunk.Valamit, amire annyira vágyunk. Vagy Valakit- akire annyira vágyunk!
Ha ezeket könnyen elérhetnénk, akkor nem kerülnének fel a Bakancslistára. Kell, hogy legyen súlya, eszmei vagy anyagi értéke. Nem másnak. Csak magunknak. Mennyire szubjektív valaminek az értéke.(?) Amit más minden erőfeszítés nélkül elér, azt valakinek egy élet sem elég megszerezni. Óvodás korunktól készül a lista. Kimondva, kimondatlanul. Tudatosan vagy nem tudatosan. Mi is lehet rajta? Szabadság, egzisztencia, egészség, tudás, álmaink nyaraló helye, formásabb mellek…
De vajon felírható a listára olyan, ami tiltott? Amiről tökéletesen tudjuk, hogy nem szabad, hogy veszélyes, vagy hogy ‘másé’…de mégis a lelkünk legrejtettebben bezárt,bebugyolált apró féltve őrzött zsigereivel érezzük, hogy kell!!! Bevalljuk önmagunknak? Fel mernénk írni egy képzeletbeli listára? Ne értse félre senki, nem kábítószerre vagy bankrablásra gondolok. 🙂 Hanem az élet által felkínált lehetőségekre.
Az én Bakancslistám pillanatnyi állása:
Anyává vállni
Kertes házba költözni
Egyszer Ausztráliába repülni
Egy olyan krémet találni, ami az első használat után megszünteti a narancsbőrt
Egy éjszakát eltölteni azzal a férfival, aki olyan hatással van rám, amit mi nők nem tudunk emberi mércével mérni, a fehérneműnk viszont igen!
Itt a válasz: felírható egy tiltott, de százszor elképzelt szeretkezés. Mert csakis a mi listánk. A mi vágyaink, álmaink,melyeknek mi szabjuk meg a korlátait.Nekünk kell eldönteni, hogy ‘mennyire magas az a korlát, ha mindketten másé vagyunk’! De látjátok, hogy mennyire szubjektív? Valakinek semmilyen erőfeszítés nem kell, másnak…
